Az Országos Tudományos Diákköri Tanács két jubileumi kötetet jelentetett meg az Akadémiai Kiadó gondozásában a hét évtizedes TDK és a sikerrel megrendezett 35 OTDK alkalmából. Az egyik az elmúlt 10 év történetét mutatja be az országos konferenciák tükrében, a másik pedig a tudományos és művészeti diákkörök mellett elkötelezett 59 személyiség legfontosabb gondolatait gyűjti csokorba.
A TDK örök! – zeng a jól ismert mondás, amelyhez hallgatók, oktatók és kutatók oly sokféle emlékkel, gondolattal tudnak csatlakozni. A magyar örökség részévé és hungarikummá vált TDK ugyanis mesterek és tanítványok százezres nagyságrendű önkéntes közösségévé vált az elmúlt hetven évben, amit bevezető gondolataiban Szendrő Péter, az OTDT elnöke is hangsúlyoz.
Ebből a hét évtizedből elevenít fel számtalan emléket, tapasztalatot és kulcsüzenetet 59 kiemelkedő személyiség, akinek életútjában a TDK mindig is fontos szerepet töltött be. Van, aki mögött évtizedek állnak, van, aki alig töltött még el néhány esztendőt a mára minden szakterületet lefedő TDK szellemiségében, de mindannyian pozitív hangvétellel összegzik a mozgalom jelentőségét és szerepét a felsőoktatásban.
Dr. Gyuricza Csaba rektor – egykori OTDK-győztes, Pro Scientia Aranyérmes és több ízben témavezető – írásában arra tér ki, hogy még a legkiválóbb diákoknak is szükségük van iránymutatásra, segítségre, hogy elinduljanak a tudományos pálya néhol rögös útjain. A tehetségek egyéni életútjának fejlődésén kívül ráadásul a kreatív munkaerő képzése az Egyetem presztízsében és versenyképességében is lényeges szerepet játszik, ezért stratégiájának, intézményfejlesztési tervének része kell legyen a tehetséggondozás és vele együtt a TDK.
Nguyen Duc Quang, az Élelmiszertudományi és Technológiai Intézet egyetemi tanára visszaemlékezése szerint – más nyelvet beszélő, nem európai országból származó hallgatóként – igen speciális helyzetben találkozott először a TDK-val még 1994-ben, amikor ő maga is bemutathatta konzervipari hőkezeléssel kapcsolatos kutatását. A TDK szellemisége azonban már akkor magával ragadta, ezért azóta is a mozgalom berkein belül maradt, mára pedig a MATE Egyetemi Tehetséggondozási Tanácsának elnöke is lett. Úgy véli, hogy a TDK jövőbeli fejlődésének érdekében érdemes átgondolni a szekciók jelenlegi struktúráját, egyre több ugyanis az olyan dolgozat, ami a tagozatok határán mozog.
A Koósné Török Erzsébet, a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár ny. főigazgatója, az OTDT korábbi titkára szerkesztésében megjelent A TDK vonzásában című kötet további írásai mind felemelő érzéssel mutatják a tudományos diákköri mozgalom örök értékeit. A tudomány megszerettetése, a hatékony kommunikáció fontossága, a közösség építése, a felelős emberi kapcsolatok kialakítása és a tudomány iránt elkötelezettek támogatása ugyanis mind kiemelten fontos tevékenység, ami a magyar társadalom gyarapodásának nélkülözhetetlen forrása. A konferenciákon bemutatott kutatások ráadásul sokszor nemzetközileg is nagy visszhangot kiváltó, jegyzett cikkekben válnak a tudományos élet közkincsévé, a TDK évről évre bővülő közösségének hatása tehát nem áll meg a határainknál. Remélhetőleg így lesz ez a következő hetven évben is.
A két jubileumi kötet digitális formában is kiadásra került:
Koósné Török Erzsébet (szerk.): A TDK vonzásában: 7 évtized, 35 OTDK. Akadémiai Kiadó, 2021. 276 p. – MERSZ elérhetőség
Szécsi Gábor: A megújulás műhelyei: A magyar tudományos diákköri konferenciák története (2011–2020). Akadémiai Kiadó, 2021. 160 p. – MERSZ elérhetőség